Minden ami csak kell

A lány szerette, A fiú nem.
A lány felnézett rá, A fiú nem.
A lány szerelmet vallott, A fiú megalázta.
A lány sírt végette, A fiú kinevette.
A fiú csak akkor jött rá mit tett,
Amikor a lány sírjára virágot tett

"A könny és a szeretet édes testvér,
Nem szerelem az, ami egy könnyet sem ér,
Aki sosem sírt az sosem szeretett, mert a könny
És a szeretet egy napon született!"

"Addig vagy boldog, míg van aki szeret,
aki a bajban megfogja kezed,
s, hogy milyen fontos is volt neked,
csak akkor érzed ha nincs már veled!"

„Itt ülök egyedül, földön kuporodva
várom, hogy valaki vállam simogassa
várom őt, ki nem jön el soha."

„Mindennap megszűnik valami ,
amiért az ember szomorkodik,
de mindennap születik valami,
amiért érdemes élni és küzdeni."

„Rám nehezedik egy emlék
Egyszer az ablakra fagyott az arcom
úgy vártam valakire
akiről azt hittem, hogy szeret.
Még bennem szoronganak a könnyek
mert nem jött el mégsem."

"Minden könnycsepp ő érte születik,
S miután arcomon lefolyik
Meghal! mint szívemben a remény,
Mert ő soha nem lesz az enyém!"

"Szerelmem hajnalán fényeket láttam
Reményteli szívemmel magasba száltam
De vissza estem a kemény földre
Mert a szerelem nem tarthat örökre."

"Ha valaki elment, ne hívd többé vissza,
A megsárgult emlék nem lesz többé tiszta.
Ha valaki elment, és eltudott menni,
Nehezen akarva, de el kell feledni."

"Csalódni kell hogy boldogok lehessünk,
Gyűlölni tudni hogy újból szeressünk.
Kell tudni zokogni meg sírni,
Valakit megunni aztán visszahívni.
Csalódni százszor, csalódni ezerszer,
Hogy boldogok lehessünk egyetlen egyszer!"

"Minden nőben téged kerestelek,
sokáig, lázas testeket
fűtöttem és hűtöttem, némelyik
különb volt, mint te lehetsz.
Szerettek, s fájt, hogy nem te szeretsz."

"Kellett nekem, hogy rád akadjak,
Kellett, hogy megkedveljelek,
Hogy együgyű mindent bevalljak,
S hogy büszkén ne hallgass te meg!
Kellett nekem beléd szeretnem,
Kellett nekem, hogy meggyötörj,
Hogy bálványozzalak szívemben,
S hogy te viszonzásul megölj."

Osztrovszkij: Tudod, mi a bánat?
Ülni egy csendes szobában,
s várni valakire, aki nem jön többé.
Elutazni onnan, ahol boldog voltál,
s otthagyni szíved örökké.
Szeretni valakit, aki nem szeret téged,
könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot, soha el nem érni,
csalódott szívvel, mindig csak remélni.
Megalázva írni könyörgő levelet,
sirdogálva várni, soha nem jön rá felelet.
Szavakkal idézni, mik lelkedre hulltak,
rózsákat őrizni, melyek megfakultak.
Hideg búcsúzásnál, forró csókot kérni,
mással látni őt, nem vissza fordulni.
Kacagni boldogan, hazug lemondással,
otthon leborulni, könnyes csalódással.
Aztán átvergődni hosszú éjszakákat,
imádkozni azért, hogy Ö meg ne
tudja mi is az a bánat.

"Hiányod betölti a teret
semmi nem marad rajta kívül.
Hétköznapivá válik a szenvedés,
minden öröm lassan kihűl.
Milyen hiábavaló is az egész!
A fájdalom jelenti az életet."

 ,,Ha majd sírom mellett állsz
S engem többé nem látsz
Írd a homokba csendesen
Őt valaha szerettem..."

Könnyes a szemem,
Remeg az ajkam
Nem fájdalmat okozni,
Szeretni akartam...
Bocsáss meg nekem
Szépen kérlek...
Meghalok érted,
Te ezt nem érted?

  Csak mennek a napok, s ,
Te nem vagy itt velem,
Pedig annyira,annyira
Kellenél nekem Talán nem is sejted mennyire
megváltozott minden.
Más szemmel látom a világot, És ezt Neked
köszönhetem.

"Mint az őszi virág, hervadok én is
Üvölteném a bánatom az égig!
De fény helyett csak az eső vár
Mit szerettem, régen elmúlt már! "

Elmúlt egy év
Az úton újra kemény a sár
Eljött a tél
Sötétek és halottak a fák
"ő mostmár veled ébred,ha létezned fáj,ő látja minden kínod,hisz élned muszáj"

"Játszottál és játszottak veled.
Sok gyöngyként pergő szó, hamis bók hová lett?!
Lásd önmagad is elveszítetted,
még azt is feledted, hogy szerettél, s szerettek.
Ránk nézel egy fényképről a szemed titkot rejt,
egy titkot melyet többé már nem sejthet meg,
nem fejt meg senki..."

 A szomszéd szoba
"A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog...
valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába.
Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk
egymásnak egymás életében, ez mit sem változott.
Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj
velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is
beszéltél. Ne változtass a hangszíneden. Nevess
ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken.
Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel
A nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne
árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba
kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést.
Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a
folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt,
hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok
a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj. "


"Könnyeim tartom vissza, nem szabad sírnom,
Nem akarom gyengeségem mutatni.
Remegek és átfut rajtam a hideg,
Mert elvesztettem, elvesztettem a hitet!
Könnyeim kezdenek száradni arcomról,
Nem szabad a rosszra gondolnom már.
Erősnek kell lennem, össze kell szorítanom a fogam,
Hogy csöndben legyek, hogy ne ordítsam, ne áruljam el magam!"



Jegyezd meg az élet kemény
Egy tart minket álva, a remény,
S ha bár a legtöbb ember gyáva
A remény hal meg utoljára

"Egyszer rájövünk, hogy lett volna szebb.
Egyszer egész biztosan rájövünk, hogy lett volna bölcsebb,
de mostmár van, így ahogy van és ha rossz is, hát így tudtam legjobban.
Tán holnap jobban játszanám és szebben, szebben mondanám.
De ez már így marad."

"Ott benn tünemények suhognak,
lámpás éjszakában ragyognak,
a színek fémessé szépülnek,
szavakból paloták épülnek."

"Álom, álom, édes álom!
Altass engem, légy halálom!
Légy halála életemnek,
S élte haldokló szívemnek."

"Sírok,ha sírsz,ha ragyogsz,ragyogok
Néma barátod,rabszolgád vagyok,
Alázatos és bizalmas barát,
Aki nem kér semmit,csak néz és imád,
És nem akar lenni,csak általad,
Csak árnyéka annak ami vagy."

"Lehet,néha értelmetlenül sírok,
néha kétségbeesetten könnyezem,
de ,megfagy a könnycsepp a tenyeremben
ha érzi,hogy ő is tehetetlen."

"Fáj olyat szeretni,akit nem érhetsz el,
aki szinte azt sem tujda,hogy létezel.
Tudni,hogy nem kellettél neki,
érezni,hogy más is szereti,olyan aki el is érheti."

Volt e már szívedben fájdalom
Sírtál e néha egy bús dalon
Mert ha még nem könnyeztél
Szívből sohasem szerettél!

Nem szűnő fájdalom tombol az én szívemben,
Mert elhagyott mindenki, akit valaha szerettem,
Nincs már velem senki, ki fogná az én kezem,
Nincs már velem, senki ki mondaná, szeretlek

"Gyűlölöm a várakozást,mégis várok!
Gyűlölöm a könnyeket,mégis sírok!
Gyűlölöm az életet,mégis élek!
Hisz Téged várlak,Érted sírok,Érted élek!"

"Mondd a haldoklónak,milyen szép az élet,
mondd az ifjú párnak,a szerelem méreg.
Meséld el vaknak mindazt amit látsz,
ha nem lehetsz boldog,terjeszd a romlást!"

"Akkor tudod ,mi is az a magány,
Ha egyedül sétálsz egy hűvös éjszakán!
Az éjszakába kiáltod kedvesed nevét,
De nem hallja azt ,csak a nyomasztó sötét."

"..Sötétben álltam fájó magányban,
csalódnom kellett a szebb világban
Szürke volt minden,nem láttam színeket
Csak múló szerelmet,összetört szíveket."

"Én is voltam egyszer kisgyerek
játszottam,mint a többiek.
De már felnőttem,s egyedül vagyok.
nincs senki,kire számíthatok."

"Ha az összes barátom leugrik a hídról,
én nem ugrom velük.
Lent várok hogy elkaphassam őket!"

"Ne menj előttem,lehet,hogy nem tudlak követni.
Ne gyere mögöttem,lehet,hogy nem tudlak vezetni.
Gyere mellettem és légy a barátom."

"Valami szomorú dallam...
Hangjai halkan kísértenek éjszakákon át,
Velem vannak,
És együtt dúdolgatjuk a halál dalát."

"Nézd mennyi szélfújta lélek,
Csillagtalan,zárt világ.
Hány sóhajom semmivé lett,
Mégis lélegzem tovább."

"Egyszer egy éjszakán te is fogsz majd sírni,
s kijössz a temetőbe síromat megnézni,
Síromon egy kismadár panaszosan zengi:
Itt nyugszi,ki veled boldog akart lenni."

"Olyan szomorú mindíg egyedül lenni,valakit hiába keresni.
Valakire várni,aki nem jön többé,valakit titokban szeretni örökké."

"Kicsit szomorú vagy, hogyha nem ugyanaz
amit várnál most igazán.
Kicsit szomorú vagy, hogyha felkel a Nap,
és nem múlik, ami fáj..."

"De nehéz nevetni,amikor sírni kéne
Csillagot hazudni a beborúlt égre!
Vidám nevetéssel verni fel a házat
Mikor a szívem mélyén ott a bánat!"

"Titokban szeretlek,mert nyíltan nem lehet
Így kell elmondanom,mennyire szeretlek!
Ha leszáll az este csendes-bús a táj
Rád gondolok,s a szívem érted fáj!"

'"S ha nevetek vagy ajkamon kel ének,
teszem,mivel egyetlen menedék ez,
hogy elrejtsem szavát a szenvedésnek."

"Valaki nem ír,pedig úgy várom
Valaki nem szeret,pedig úgy imádom!
Valaki nem tudja,hogy érte szenvedek
Valaki csak gyötör,mégis szeretem!

 "Most látom már,milyen gonosz az élet
Megmutat,majd röktön el vesz téged
Ha csak rád gondolok kigyúlnak a fények
Sír a szem,sír a szív,s velük együtt a lélek."

"Dalolj belül ha fáj is,
Nevess ha zokogni kell
Tanulj meg szenvedni
és akkor boldog leszel!"


"Rejtegetem szívem mélyén,
Félve,fájón a nagy titkot,
Hogy feledni el nem  tudlak,
Hogy nem leszek soha boldog."

"Nem várhatom el,nem is kérem,
Hogy a féltett álmod add fel értem.
Ám ha számodra fontos a létezésem,
Ezt úgysem kell külön kérnem."

"Ha szerető szívre vágysz,de nem találsz
Se közel,se távol
Jöjj oda,ahova engem temettek,
Ott a fű is azt súsogja:szeretlek!"

"Nem vagyok jövőbe látó égi jel
Csak egy álom,ami gyakran téved el
Lehet,nem vagyok az,kit mindig is kerestél
De az volna szép,ha mégis szeretnél!"

"Most magam elé képzelem mosolygó szemed
És nem tudom elhinni:elvesztettelek!
De a szívemben él még a remény
Hogy leszel te még az enyém!"

"Az élet rövid,
A perc röpke,
de vigyázz,
mert egy perc alatt,
egy élet mehet tönkre!"

"Soha sem hittem,hogy így tud fájni
Hogy a nevetés könnyeké tud válni
Néha sírok,néha nevetek
Az a baj,hogy valakit nagyon szeretek!"

"Te gyújtottad a szívemet lángra,
Hogy aztán eltipord a sárba!
Ha meg tudtál tanítani,hogy csak álmokkal szép az élet
Taníts meg most arra is,hogy felejtenem kell téged."

"Egy könnycsepp gördült le arcomon
Mond miért tetted ezt velem?
Egy lány sír a szobában...
Hát ez lenne a szerelem?"

"Csalódni abban,kit szívből szerettünk,
Szívünk megszakad hiába szenvedünk.
Dacolni némán,hogy nem fáj,ha nincs tovább,
Miközben zokogva ébredünk minden éjszakán."

"Minek a rózsa,ha tövis  övezi?
Minek az élet,ha könnyekkel van teli?
Minek a szív,ha rajta gyász lebeg?
Minek az élet,ha senki sem szeret?"

"Minek emésztesz szerelmem?
Mikor tudod nincs remény!
Akit én szeretek az mást szeret
S nem lehet az enyém..."

"Szikrázik a napsugár,útra kélnek az álmok
Csak nézek,de semmit sem látok
Oda lett minden,meghalt a remény
Újra egyedül maradtam,egyedül mint rég..."

"Szeretnélek téged minden percben látni
Elmondani azt,ami úgy tud fájni!
Rózsák hervadása,levelek hullása
Elsíratott álmok könnyes elmúlása
Emlékezz majd rám,aki e pár sort írta
Ki tudja,az életben látsz-e még valaha."

"Akkor sem hinnéd,hogy szeretlek:
Ha a kezembe bele lenne vésve a neved,
Ha a szívem egy hervadó rózsa volna,
És a vérem a fájdalom vízévé vált volna."

"Vérfoltok,melyek karomról folynak,
Könnycseppek,melyek arcomról gurulnak,
Pengék,melyeknek élén fénylik a vérem,
Hisz idáig süllyedtem,hogy magamat sértem..."

Ha szívedben sok a bánat
Ne meséld el fűnek-fának
Mindegy hogyha fáj, ha vérzik
Ne panaszkodj hisz úgysem értik!

"Álmodj néha rólam és én ott leszek Veled,
Ha megérint a hajnal,én korábban ébredek.
Szólj néha hozzám,ha hiányzom Neked,
Keress álmaidban és én ott leszek veled."

"Figyelj! - ha egyszer meghalok,
Elfújok néhány csillagot
Mint tortán a gyertyát
Hát csak ne sirassatok

Figyelj! - ha egyszer meghalok
Némák legyetek, s szótlanok
Ha temettek, ne földeljetek
S szóval ne méltassatok

Figyelj! - ha egyszer meghalok
Könnyek nélkül búcsúzzatok
Ha ismertetek, megértitek
Ha nem, minek hazudjatok

Figyelj! - ha egyszer meghalok
Három edénybe rakjatok
Szétosztván az isteneim között:
Gyermekeimnek adjatok

Figyelj! - ha egyszer meghalok
Ők érteni fogják, mire gondolok
És ott adnak a szélnek engem
Ahol a leginkább boldogok

Figyelj! - ha egyszer meghalok
Vidámak legyetek, s boldogok
Örvendjetek a tudásért, hogy
Én már jó helyen vagyok

Figyelj! - ha egyszer meghalok
És látsz egy fekete párducot
Smaragdszemében ott ragyog:
Valahol én is ott vagyok

Figyelj! - mert egyszer meghalok...
De most kellenek a szép napok
A törődés, a tiszta gondolat
Őszinte szeretet, társ-tudat.

Mert a szívem még - hallod?
Még eleven, még dobog,
Most kell, hogy szeress
Mert most még élek,
Most örülök a virágnak, ha kapok
most még... - figyelsz rám?
- Mert most még itt vagyok!"






Újra előtte álltam,újra láttam arcát,
De ő már más lánynak csókolta az ajkát.
Ő nem mondott mást,csak szia,de jó hogy itt vagy,
Éreztem,ahogy a fájdalom végig fut rajtam.

Én sem mondtam többet,csak köszöntem éppen,
Még annyit megjegyeztem szépek vagytok ketten.
De aztán el is tüntem gyorsan hamarjában,
Hogy ne lása szívem,majd meg szakad bánatában.

Ma rájöttem,nincs semmi értelme,várni rád,
Csak szánalom volt a szerelem,minden egy hazugság.
Szomorú vagyok nagyon,hisz annyira fáj,
Talán jobb is,hogy egyedül leszek most már.

Most magányosan ülök a sötét sarokban,
Érzem ahogy a forró könnyeim csorognak.
Már nincs többé,az élet utáni vágyakozás,
Hisz ki az aki képes vérző szívvel élni tovább.

Lehet hogy kutatni fogsz merre hol vagyok,
De már nem találsz se közel se távol.
A bánat feldulta a lelkem,lehunyni vágyom szemem,
A hajnal már ébren nem talál,síratni fognak engem

"Rád gondolok reggel,
Rád gondolok este,
Bevallom,hiányzol nekem!"

Beteg szívet gyógyítani nem lehet.
Kit szeretek, az az enyém nem lehet.
Csak egy fiút tudok szeretni.
De látom ezt is el kell feledni.

Tudom sokszor fájdalmat okoztam neked.
Sokszor veszekedtem veled, de nagyon szeretlek.
Kérlek ne haragudj rám, hogy ilyen vagyok.
Remélem idővel felnövök és megváltozok!

Mikor utoljára láttalak, csillogtál,
úgy fájt, hogy nem vagy az enyém,
most lopva nézlek, és látom,
hogy nincsen mit sajnálnom

Arra vár szívem, ki engem becsapott,
ki lágy szívemből a
célszívet faragott.
S te most elmennél, itt hagynál?
Nézd szívem összetört, mint egy porcelán.

Szívem régóta darabokban hever,
mégis minden darabja érted ver.
Fáj ha nem lehetsz az enyém,
de lelkemben mindíg ott él a remény.
Szeretnék a tied lenni, szeretnélek megcsókolni,
s mindezt őszintén elmondani. "

Szeretném ha szeretnél
ha soha el nem felednél
szeretnélek szeretni
s soha el nem feledni

Az álmaim velem jönnek,
körbe vesznek, elkisérnek.
Néha felemelnek, megpörgetnek,
néha mélybe löknek, összetőrnek.

Szép erre a vidék,
Szép erre az ég is,
Néha, néha elbúsulok mégis.
Valaki hiányzik,
Valakit keresek,
Csak te vagy az,
Akit igazán szeretek.

"Mosolyom mögé néztél,
és bánatot láttál;
én benned magamra leltem,
én a tiéd vagyok, mert rám találtál. "

"Voltam magamnak,
vagyok Neked!
Kerestem álmokat,
találtam Veled!
Most vagyunk Ketten!
Neked, Nekem!"

Reménytelen ábránd volt csak,
Májusi múló nap.
Az álmaim mégis felkavartak,
S a szívemet elloptad.

Nem bűn a szerelem,
Légy velem kérlek.
De ha mégis az,
Te büntess meg érte.
Büntess azzal, hogy engem szeretsz,
S életem végéig velem lehetsz!

A szerelem nem bűn, de te büntetsz érte,
Pedig én bármit megtennék érted.
Gyerekes vagy kérlek vedd már észre,
S hidd el én még így is szeretlek téged!

Bár ne lenne vége ennek,
Istenem mért kell, hogy szenvedjek?
Mért kell ennyi fájdalmat átéljek,
S a végén még szeretni is féljek?

Az élet szép, bár sok a fájdalom,
S kibírni nehéz, ezt jól tudom.
Nem könnyű a csalódásokat elfeledni,
S az életet mindig újrakezdeni.
Mert a sok csalódás bennünk megmarad,
s félve éljük át a napokat.

Olyan szomorú mindig egyedül lenni.
Valakit mindenhol hiába keresni.
Valakire várni, aki nem jön még.
valakit szeretni titokban örökké.
Gyászolni a múltat, temetni az álmot.
Könnyekkel öntözni az elhervadt virágot!

Úgy vártam minden szavat, de az ajkad néma maradt.
Úgy érzem nincs mit mondanom, hisz te is igy gondolod.
A búcsú könnyű volt neked, a bánat nekem maradt.
Mert igy ahogy én szeretlek téged
szeretni senkit sem szabad.

Minden ami szép volt őneki adtam.
Mikor nem volt semmim egyedül maradtam.
Hogyha fájt a szivem, mégcsak rámse nézett.
Mindent némán tűrtem, de a szivem vérzett!

Kicsi szobába este ha lefekszel
gondolatod olykor messze rebben
Fehér párnádat magadhoz szoritod,
lassan tűnődsz, miért nem vagy boldog.
Megsúgok valamit, de ne haragudj érte
minden barátságnak szerelem a vége!

"Tudod ami elmúlt az végleg múljon el.
Ami még feldúlt már rég nem érdekel.
Tudod ami elmúlt azt most temessük el
Ami már széthullt azt felejteni kell"

"Felnézek ez égre, egy hullócsillagot látok,
felélednek szívemben a remények, s álmok.
De hiába mindez a szívem egyre csak fáj,
Egyre csak kérem, de te nem szeretsz már!"

Nem szabad soha visszanézni, keresni eltünt arcokat!
Nem szabad visszavárni ki elment s itt hagyott!
Legyen emlék ami emlék, fakuljon meg, hogy elfeledjék!
Új boldogság kell nem a régi. . . nem szabad soha visszanézni.


Hazudtam, mikor azt mondtam, nem szeretlek!
Hazudtam, mikor azt mondtam, hogy már nem kellessz!
Hazudtam és eldobtalak magamtól, mert a fájdalom sokkal nagyobb volt akkor!

"Fájdalom.Megint csak ez jutott.
Az élet,a boldogság,elhagyott.
Hirtelen jött,akár egy fény,
a fény a boldogság volt,és a remény.
Odaadtam mindent,amit csak lehetett,
azt hittem cserébe kapom a kezedet,
ami mindig óv,segít,mellettem marad,
hirtelen ellöktél,semmi sem maradt.
Szeretlek,s ez nem változik.
Lelkem még lelkedben hánykolódik.
A szívem már alig ver,érted már nem dobban,
lezárlak örökre,minden gondolatban.

"Szeretnélek minden percben látni,
Elfeledni mindazt,ami úgy tud fájni.
Rózsák nyílása,levelek hullása,
Elmulasztott percek megbánása.
Téged szeretlek,amíg csak élek,
Légy örökre enyém,add nekem a szíved,
Elolvasod versem függőleges sorát,
Könnyen megtudhatod,miért vágyom úgy rád!?

"Mit tegyek,ha megöl a hiánya,
Mit tegyek,ha szívem ég de hiába,
Mit tegyek,ha nélküle üresek a napok,
Mit tegyek,ha mindennap róla álmodom,
Mit tegyek,ha mindenről ő jut az eszembe,
Mit tegyek,ha fényképét nézem könny szökik szemembe,
Mit tegyek?Valaki mondja meg mit tegyek?
Hogy csak egy napot az ő emléke nélkül éljek meg...!!!

"Irigyelem azt,kinek fogod most kezét,
Irigyelem azt,kinek suttogod nevét,
Irigyelem azt,ki ott van most veled,
S irigyelem azt,ki veled együtt nevet.
Irigyelem még azt is,hogy neki mondod el,
Mit nekem mondtál,s Én neked mondtam el,
Egyetlen szó,mely szebb minden szónál,
Mit újra mondanék,ha még velem volnál.
Mondanám egyszer,tízszer,százszor,
Éjjel,s nappal,bármikor,bárhol,
De hiába mondom,hisz nem vagy már velem,
Vele vagy már,s neki mondod,mit elmondtál nekem.

"Ha lenne pillanat,mit visszahozhatnék,
Ha lenne perc,mikor öledbe bújhatnék,
Ha lenne még óra,hogy újra csókolnál,
Ha lenne az a nap,hogy velem maradnál,
Nem kérnék többet,hisz újra boldog lennék,
Bárhová tartanál,én is veled mennék.
Téged átölelve semmi sem fájna,
Elmúlna a rossz,s a magány köddé válna.
De ezek csak vágyak.Álom maradsz nekem,
Egy fájó emlék,mely mindig itt lesz velem.
Hirtelen,szó nélkül vesztél a semmibe,
Mit éreztem,mindent itt hagytál,ennyibe.
Öljem meg az érzést?Fojtsam el a vágyam,
És lépjek tovább,mert már eleget vártam?
Ez nem nehéz,hiszen tudom,nem érsz semmit,
Fény,tűz,víz,levegő...Azt hiszem,csak ennyit.

"Nem volt  más az egész,néhány jó pillanat.
Neked talán ennyi.De nekem itt maradt.
Amikor rád néztem,éreztem,hogy végem,
Megláttalak téged,és felforrt a vérem.
Kergetek egy álmot,mit sosem érek el.
Mondanám,mit érzek,de úgysem érdekel.
Miközben álmondok,mindent elfelejtek.
De reggelre újra csak téged kereslek.
A múlt része csak,hogy melletted ébredek,
Ahogyan az is,hogy fogtam a két kezed.
Szemeidbe néztem,és magam láttam,
Úgy érztem,Te vagy,kit régóta vártam.
Rá kellett jöjjek:Nem!S tudtam,nagyon nehéz,
De meg kell értenem,ennyi volt az egész!
Már nem fogsz csókolni,nézni,s átölelni,
De míg élek,én se többé elfeledni!

Miért van az, hogy mások boldogok?
Miért nem lehet mindenki boldog?
Én is szeretnék boldog lenni,
Mint a madár, szárnyra kelni.
Repülni városon, országon át,
Megtalálni szívem választottját.

Újra a régi helyen jártam, azon a füvön, melyen veled álltam,
és néztem egyedül a csillagokat, akár csak régen a te arcodat.
Olyan rég volt már tovatűnő emlék, boldog vissza-visszatérő
kacér kép. Úgy fáztam az éjszaka hideg csendjében,
úgy vágytam ölelésedre, mint még sohasem.
Magányosan néztem a csillagokat, és sírva suttogtam: gyere vissza!
Újra a régi helyen jártam, annál a padnál, melynél veled voltam.
Ott voltam egyedül, s néztem az eget, mint tavaly ilyenkor
a két szép szemed. Meleg volt, de mégis fáztam,
mert akkor is az ölelésedre vágytam. Tudnod kell, hogy hiányzol
nagyon, nem tudom, hogy gondolsz- e rám vajon.
Reményeket fűzök, s álmokat kergetek, mert remélem
egyszer még veled lehetek!

Több mindent TUDOK, mint gondolnád
Több mindent ÉRTEK, mint szeretnéd
Több mindent LÁTOK, mint akarnád
Több mindent SEJTEK, mint sejthetnéd
Félek és nagyon féltelek, eközben szenvedek
Mert tudom, amit érzek nem lehet.
Senki és semmi más nem érdekel kívüled
De már készülök, milyen lesz az élet nélküled
Néhány hónap, s bár nagyon fáj, elmegyek
Mert úgy érzem másként nem lehet
Minden nap könnyekkel fekszem és kelek
Ezt sokkal tovább bírni már nem lehet.
Nem várok semmi mást, de kérlek Te ne bánts,
Arra már ott van egy szerető társ
Ma már tudom - milyen gyűlöletben élni,
S hogy megőrülök minden percben attól félni.
Mit mondhatnék még bármi mást?
Ha egyet kérhetek, mosolyogj rám,
Hogy legyenek szépek az utolsó emlékek
Ha már felejteni nem vagyok képes

"Egy régi emlék még mindig fáj,
de jön még hidd el a télre új nyár.
És ez az emlék hidd el, hogy tovaszáll,
szívem újra szerelmet talál.
Éreztem, hogy csak te rád vártam,
a végzetemet már megtaláltam.
Most ne mondj semmit, egy hang neked szól,
a lelkemben egy ritmus érted tombol. "

Múló magány gyötrő percei,
édes álom féltett vétkei.
Lefolyó könyek, mik valamit mondanak,
fájó szívek, mik darabokra hullnak.
Néma világ, mely megöl és eltipor,
kínzó fájdalom szívembe hatol.
Kisírt szemek, bánattal telve,
vérző érzelmek a szívembe temetve.

Egyszer talán remegve állsz az ablakban,
emlékem felbukkan, mint gyöngy a kagylóban.
Szádra mosolyt sző majd a gondolat,
de valami elszorítja a torkodat.
Megérted majd, hogy ilyen csak egyszer lehetett, hogy:
Valaki önmagánál jobban, csak téged szeretett!

Attól, mert nem beszélsz rólam, még nem vagyok halott,
élek, félek, és egyedül vagyok.
Látom, hogy kék az ég, s érzem a szelet,
de már semmi sem jó, mint régen veled.
Attól, hogy sírok, nem vagyok gyenge,
élvezed, hogy kínzol, s ebbe halok bele.
Szorít az idő, bár tudom, már elkéstem,
egy hónap van még, s meghal bennem minden.
Meghal bennem minden, s bárcsak énis meghalnék,
felvágott erekkel az ágyadon feküdnék.
Te benyitnál csendesen, észrevennél engem,
így megtudnád talán, hogy mi voltál nekem!

Két kezem összeteszem,
s a jó Istent úgy kérem,
akit szívem nagyon szeret,
adja vissza nekem.
Megtanultam éjjeken át,
remegni, és félni,
én Istenem, jó Istenem,
nélküle nemtudok már élni.
Térden állva fohászkodom,
fordulj felém Istenem,
add vissza,
mert nélküle szenvedés az életem.

Amikor lehunyod szemed,
amikor párnára hajtod fejed,
amikor gondod holnapra hagyod,
amikor álmodsz, én veled vagyok.
Amikor sírnál, de elfojtod könnyed,
amikor érzed, a szavak is ölnek,
amikor a sötét elnyelne téged,
amikor fény kell, én gyújtok neked.
Amikor fáj, ne hagyd, hogy fáljon,
amikor bánt, ne hagyd, hogy bántson.
Álmodj patakot, virágos rétet,
s ne feledd azt: SZERETLEK TÉGED!

Elmenekültem előled egy hétre,
de ez nem tarthat örökre. . .
Pedig jó lenne távol lenni tőled. . .
Azért jöttem, hogy felejtsek.
De minek?Hisz úgyis látni foglak még téged. . .
S megint égetni fog az érzés, mit irántad érzek. . .
Szenvedek megint érted. . .
De te ezt nem tudhatod,
mivel jelet nem adok.
Messze vagy, s közelembe nem leszel már.
Pedig oly jó lenne melletted. . .
Míg nem látlak, helyzetemen elgondolkodom,
s lehet őrültség lesz, de szenvedni többet nem akarok.
Fáj, hogy más lányról beszélsz nekem,
s észre sem veszed, hogy én miattad szenvedek.

Minden szó, minden csók, hazugság volt csupán,
ne gondold, hogy érdekelsz ezek után!
Találj más balekot, akit átverhetsz,
jobban jársz, ha engem örökre elfelejtesz!
Gyűlöllek! Tudd meg, egy senki vagy számomra!
Kihasználtál! Szívemet így törted darabokra.
Ha térden állva jönnél elém, akkor se kellenél!
Aki egyszer hazudik, az többször se kímél!

Szeretlek!-ezt mondtad, mikor elváltunk,
azóta egyetlen szót sem váltottunk.
Arra várok mindig, talán jelentkezel,
levelemre válaszként, egyszer megérkezel.
De nem jössz el, tudom, hiába várlak,
sokáig tart, míg szívemből kizárlak.
Sokat sírok addig, míg ez sikerül,
mire az ég fellettem kiderül.

Szomorú angyal voltam én,
de egyszer csak elért a fény.
Nem láttam én, csak egy szép mosolyt,
ami azonnal, mindent rende hozott.
Aki szeretett, most tönkre akar tenni,
elvenni a boldogságom, és jól kinevetni.
Hívogat, ébreszti a szunnyadó szívemet,
de nem hat már rám, nem veszi el az eszemet.
Megtanultam szeretni, és egyben könnyen feledni.
Másban megtaláltam, amire régen vágytam,
csupa szív, csupa szeretet, egy helyes srácban.
Neki én kellek, nem egy lány akivel játszhat.
Vigyázok rá, féltem, ezt teszi ő is értem.
Boldogságom visszatért, most boldog az életem,
de a kérdés az, hogy meddig kell, hogy féljek. ?
Félek mindentől, ami fájdalmat okozhat,
de ki ne félne, ha tudná, sose lehet boldogabb. ?

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat