Egy sötét este

A történet egy sötét este kezdődik, hamar besötétedett, Molly a szobájában ült, és olvasott egy újságot. Az újságban egy cikket talált, egy pszichopatáról, aki a környéken járkál. Azt gondolta biztos valami mese, hogy megvegyék az újságot. Egészen estéig gondolta így. Mind a 9 kutyája veszettül ugatott. Kinézett telihold volt. Nyugtatni próbálta magát, hogy biztos csak azt ugatják. Aztán eszébe jutott, hogy elfelejtett vacsorát adni a kutyáknak, elindult kifelé. Kopogást hallott az ablakon. Mindenütt kopogott, de egy ablaknál erősebbet, mint a többinél. Kinézett. Esett az eső. Nagyon sötét volt, ezért Molly nem sokat látott kintre, csak a vízcseppeket látta az ablakon. Az átlátszó vízcseppek közé vörös cseppek is keveredtek. Molly nem értette miért lehet ez. De bátran ment tovább kifelé. Aztán eszébe ötlött, hogy azért ki vihetne egy esernyőt, hogy ne ázzon el.
Visszament és megkereste.
Visszaért az ablakhoz. Ismét kinézett rajta, de azt már szinte teljes egészében borították a vörös cseppek. Molly mostmár bizonytalanabbul indult tovább. Amikor kilépett az ajtón az egyik kutyája nyüszítve rohant felé. Molly nem értette miért csak egy jön, hol van a többi? A kutyája elindult Molly előtt. Molly nyugtalanná vált, mert a kutya bátortalanul lépkedett csak előre. Nem tudta vajon mi lelte a kutyát, és mi a többit? A kutya egész a kert végéig vezette ott megállt. Molly egy lyukat látott a kerítésen. Megijedt. Azt hitte, hogy a többi kutya kiszökhetett. De a kutya amelyik idáig vezette tovább indult. Molly utána ment. A kertben lévő egyik bokorhoz értek. Molly elborzadt a látványtól.
Mindenütt vér volt és két halott kutya a bokor mellett.
A kutya tovább indult. Most egy fánál álltak meg. Ott újabb kutyák, melyek vérükben fekszenek, s a sárba maguktól temetődnek be. De a kutya tovább akar menni. Látszik rajta, hogy még mindig fél. A ház fala mellett mennek el. A kutya nem akar megállni, de kénytelen, mert Molly megdermed, és a földre néz újabb kutyák. Fölöttük az ablak, melyet elborít a vér. Molly mostmár értette a vörös cseppeket. Hirtelen eltűnt mellőle egyetlen kutyája. Nagy nyüszítést hallott. Erre Molly a ház másik végéhez futott.
Ott feküdt a kutyája. Halottan. Most már Molly is félt. Tudta, hogy a tettes még a közelben van.
Megfordult, hogy visszamenjen a házba, de hirtelen a pszichopatával találta szembe magát. Ugyanazzal, akit nemrég az újságban látott. Hirtelen erős fájdalmat érzett. Valami hideg, és éles csúszott az oldalába, a földre zuhant, és örökre ott maradt...

Balta,csodás nyári est volt....

Csodálatos nyári este volt, az égen már ragyogtak a csillagok, s kellemesen langyos szellő fújdogált, megremegtetve a szomorúfűz ágait.
A két fiatal szerelmes egymásba gabalyodva ült a fa alatt, s nem törődtek a külvilággal.
Éppen ezért azt sem vehették észre, hogy ott guggolok a szemközti bokor indái közt, s némán figyelem őket. Jobb kezemmel félre hajtottam egy arcom elé lógó gallyat, míg a ballal egy baltát szorongattam.
Csak a megfelelő alkalomra vártam, hogy cselekedhessek. Mindkettejüket jól ismertem, a legjobb barátaim voltak. A srácot Balázsnak, a lányt Enikőnek hívták, egy osztályba jártam velük. Mindig számíthattam rájuk, ha segítségre szorultam, s ezt mindig viszonoztam is. Sosem tudtam volna ártani nekik egészen ma estéig. Most azonban elkövettek egy nagy hibát: szerelmesek lettek egymásba.
 Enikőt már egészen kis korom óta ismertem, s én is szerelmese voltam belé első perctől fogva. Balázst az iskolában ismertem meg, a legjobb barátomként tekintettem rá. Ezt azonban nem tudtam nekik megbocsátani.
Mikor megtudtam, hogy mi van kettejük között, düh és bosszúvágy öntötte el az agyamat és csak arra tudtam gondolni, hogy ezt nem hagyhatom büntetés nélkül.
Balázs félre húzódott a lánytól, mondott neki valamit, aztán felállt, leporolta a nadrágját és elindult a tisztás széle felé, az erdőbe.
Eljött az én időm!
Megvártam, amíg a srác eltűnik a lány szeme elől, s felpattantam.
A tisztás szélén a homályban, ahol Encsii nem vehetett észre, végigosontam Balázs után, és én is ott vettem be magam a fák közé, ahol ő.
Nem kellett sokáig keresnem, alig volt néhány méterre a legszélső fáktól. Mikor ráleltem, éppen a dolgát végezte. Nem húzhattam sokáig az időt.
- Ne haragudj pajtás. ? suttogtam, és két kézzel meglendítve a baltát pontosan a gerince mellett hasítottam ketté a hátát, nyaktól derékig. Azonnal meghalt.
Elégedett vigyorral az arcomon néztem a földön heverő vértől lucskos testet. Mielőtt megfordultam volna, leköptem.
Ezután elindultam a következő áldozatom felé.
Út közben azon töprengtem, vajon milyen arcot fog vágni Encsii, mikor meglát? Ahogy magam elé képzeltem, nevetés tört rám, amit azonnal elfojtottam.
Lassan közelítettem meg hátulról, vigyáztam, nehogy idő előtt meghallja lépteimet. Mikor elértem a fát, félhangosan megköszörültem a torkom, hogy észrevegyen.
Mire megfordult, a baltát a hátam mögé rejtettem, így a homályban semmiképpen sem láthatta azt meg.
- Jó estét kedvesem! ? köszöntöttem, s szememben fellángoltak a bosszú lángjai.
- Szia! Te hogy kerülsz ide?!
- Mondhatni, erre vitt az utam. Te?
- Balázzsal vagyok itt? tudod, járunk.
- Tudom. Ő most hol van?
- Épp a dolgát végzi, mindjárt itt lesz.
- Nem hinném.
- Hogy érted ezt?
- Nem fog már visszajönni.
- Miket beszélsz?
Lassan előhúztam a baltát rejtekéből és úgy tartottam, hogy a holdfényben megcsillant rajta a vér.
- Úristen! Te?
Némán bólintottam és tettem feléje egy fenyegető lépést. Ismét magasra emeltem a gyilkos eszközt.
- Szeretlek! -mondtam halkan, aztán kettécsaptam a fejét.

A Mikulás

- csak erős idegzetűeknek!!!!!!

Végre...végre eljött a minden gyermek által várva- várt ünnep, a Mikulás.
Zsibongott a tágas művelődési ház, mindenhol gyerekek szaladgáltak, izgatott szülők várták a Mikulást, aki éppen a színfalak mögött készülődött a nagy attrakcióra, a gyermekek megajándékozására.
Töménytelen ajándék várt arra a megtiszteltetésre, hogy a mai nagyszabású városi Mikulás ünnepségen az Ady - művelődési ház mozi termében gazdára találjon.
Minden szülő, ki ma eljött ide, gondosan előkészített csomagokat adott át a Mikulásnak, aki majd nemsokára kiosztja a gyermekeknek, akik már nagyon izgultak, vajon milyen ezer kis meglepetés várja őket.
Tündéri pirospozsgás kicsi arcocskák ragyogtak mindenfelé, kék, piros, sárga színű reflektorok világították be a termet, cirádák, és díszes lampionok lógtak a mennyezet felől, mintha csak rá akarnának zuhanni az alattuk nyüzsgő emberi hangyabolyra.
Legalább 300 - an gyűltek ma össze felnőttek és gyermekek, a szülők abban a reményben, hogy örömet okoznak gyerekeiknek, a kicsik pedig izgatottan várták a meglepetéseket.
Aranyos dalok zengtek a hangszórókból, a Mikulást dicsőítették.
Mindeközben a színpad függönye mögött a Mikulás bőszen igazgatta dús fehér vattaszakállát, vérpiros kabátján, aranyszegély díszelgett, nagy fekete csizmái vakítóan fénylettek.
Óriási puttonyában számtalan csomag csörgött, öreges mozdulatokkal szedegette, válogatta őket.
Mindegyikre ragasztottak egy kis címkét, melyen egy név állt, a gyermek neve, akié az ajándék.
A nézőtéren székek sorakoztak, előre ültették a kicsiket, hátrébb a felnőttek várták, hogy végre előbukkanjon a függöny mögül a Mikulás.
Mikor már pattanásig feszült a légkör, minden szülő türelmetlen tekintettel kémlelt a színpad felé, vajon mikor jelenik már meg a Mikulás a függönyök mögül, halk csengettyűszó ütötte meg fülét a tömegnek.
Mindenki lecsendesedett, a csilingelés egyre erősebbé vált, majd néhány másodperc múlva kilépett a sötét függöny mögül egy nagytermetű pocakos piros ruhás alak.
Tűzpiros volt tetőtől talpig, ruhája szegélyét aranyos csíkok díszítették, szakálla tekintélyt parancsolóan bukott alá a termetes pocakra.
Hófödte süvegén nagy fehér bojt ült, arcát teljesen eltakarta fehér bajsza, szemei kéken villantak rá a tömegre, pillantása maga volt a tél.
Tökéletesen nézett ki ez a télapó, oly annyira, hogy ha a felnőttek nem tudták volna, hogy csupán beöltözött halandó van a jelmez mögött, még el is hitték volna, hogy valóban ő a hideg tél, bölcselkedő „krónikása".
Makulátlan öltözete, jeges tekintete, ében feketén csillogó csizmája szinte elbűvölte a kicsiket és a nézősereget egyaránt.
Morajlás futott végig a termen, mindenki csodálta a Mikulást, aki igazán kitett azért, hogy minden igényét kielégítse a kíváncsi tömegnek.
-„Ez fantasztikus!...- jegyezte meg suttogva a polgármester a város jegyzőjének, miközben csodálták a Mikulást a terem alvégéből.
-„Te... - szólította ismét a jegyzőt - ki is öltözött be Mikulásnak?"
A jegyző bizonytalan arcot vágva válaszolt:-„Hát...úgy tudom a Kovács apuka, de olyan jól sikerült álcáznia magát, hogy még én sem ismerem fel." - állapította meg a jegyző csodálkozva.
-„Az szent igaz!... - helyeselt a polgármester - ha ez a Kovács, akkor érti a dolgát, jövőre is ő lesz a Mikulás!" - lelkendezett a hivatalnok.
A színpadon már régen előkészítették a Mikulás díszes hintóját, ez is gyönyörű darab lévén, tökéletesen illet a beöltözött emberhez.
Most öreges léptekkel elindult a cifra jótevő a hintó felé, csörgette a botján kis csengettyűt.
Hatalmas barna selyemzsákot cipelt, látszott, hogy alig bírja feltenni a hintóra.
A gyerekek eközben ujjongva várták mi fog történni. Csodálkozó kerek szemekkel figyelték a Mikulás minden mozdulatát.
Kimérten, ráérősen foglalt helyet a télapó a nagy hintóban.
Elhelyezkedett, nagy hosszú fehér szakállát lassan végigsimította, majd érces, mély hangon kezdett beszélni a gyermekekhez.
-„Jó estét gyerekek!...- kezdte „télapósan" - íme eljöttem hozzátok, tudom, hogy nagyon vártatok, tudjátok van itt nálam valami aminek nagyon fogtok örülni..." - jelentette a kicsiknek villódzó szemekkel.
-„Sziaaaa...sziiaaa..." - hangzott minden gyermek szájából, úgy hangzott mint egy hangverseny.
Ekkorra már a színpadot erős reflektorokkal világították meg, így még vakítóbb lett a télapó pompázatos ruhája.
-„No...- kezdte megint a mindenki „kedvence" dörmögő hangon - ki, hogy viselkedett otthon? Hadd halljam!"
-„Jóóól...jóóóóól..." - kiáltották mostmár a gyermekek lelkendezve, sokan még tölcsért is csináltak a kezükből, úgy kiáltották.
Bólogatva helyeselt a Mikulás, meg - meg simította hófehér szakállát, majd ismét a magasba lendítette kezét.
-„Jó...jóóó...- mondta helyeslőn - akkor most akiket szólítok jöjjenek fel ide a színpadra körém!...
Lassan előszedegetett nagy barna zsákjából jó néhány csomagot,
Szépen kipakolta őket a hintó szemközti ülésére és hangosan olvasni kezdte a neveket.
-„Nagy Anna, Molnár Mónika, Tóth Dávid, Matusz Kornélia, - sorolta - Kovács Győző, stb...
Legalább húsz gyermeket felhívott már a színpadra, mikor intett, hogy ennyi egyenlőre elég lesz.
A kicsik - 6, 8 éves forma gyerekek, szépen félkörbe álltak a Mikulás körül, aki beszélni kezdett hozzájuk.
Ekkor váratlanul leszaladt a színpadról a kis Kovács Győző, a hatéves kisfiú egyenesen édesanyjához sietett a nagy teremben.
Mindezt a télapó észre sem vette, közben elfoglalta magát a többi gyerekkel.
A kisfiú csodálkozó arccal kérdezte anyjától:
-„Anya, nem apa a Mikulás?"
Az asszony úgy nézett fiára, mint aki kissé elbizonytalanodott, így reagált fia kérdésére:
-„Te is észrevetted kisfiam? - kérdezte - ez tényleg nem apa, pedig úgy tudtam, hogy ő öltözik be ma este." - kémlelt az anya figyelmesen körbe a termen.
-„Akkor hol lehet apa?" - kérdezte a gyermek kicsit aggodalmasan.
Az asszony szeme körbe - körbe járt a termen, de férjét sehol sem látta.
-„Nem tudom kisfiam, gyere keressük meg apát." - fogta meg kezét a gyermeknek.
Elindultak a tágas mozi teremben az asszony és a gyermek megkeresni apát.
Közben a színpadon szereplő Mikulás egészen elbűvölte a kicsiket, nagyokat hahotáztak a télapóval, hangosan kiáltoztak, szinte versengtek a jelmezes kegyeiért.
Észrevétlenül kerülgették az embereket, kik nyújtózkodó nyakkal lesték a színpadot, sokszor mosolyogva tapsoltak.
Egy perc elteltével belebotlottak a polgármesterbe meg a jegyzőbe, akik szélesen vigyorogva bámulták a Mikulást, arcukra jóízű elégedettség ült ki.
-„Jó estét Haraszti úr - szólította meg az asszony a hivatalnokot - elnézést, hogy zavarom, de úgy tudtam ma este a férjem öltözik be Mikulásnak."
A polgármester meglepődve nézett az asszonyra: - „Miért, az ott nem a férje?" - mutatott színpad felé.
Kovácsné erre határozottan rázta a fejét: - Nem bizony, az ott nem ő."
A tisztviselő kelletlenül vicsorított egyet az asszonyra, majd megjegyezte:
-„Bocsánat, úgy tűnik, lemaradtam valamiről, akkor fogalmam sincs, ki lehet az az ember a színpadon."
-„Mindenesetre mesterien csinálja, amit csinál, nem ez a véleménye?" - nézett kérdőn az asszonyra.
-„Örülök, hogy tetszik önnek polgármesterúr, - válaszolt azonnal Kovácsné - mostmár csak az a kérdés hol lehet a férjem, mert neki kellene ott lennie." - villantotta rá szemeit a férfire.
-„Bocsánat asszonyom, de amint látja, most nem szakíthatom félbe az ünnepséget - mutatott a mozgalmas színpad felé - talán elfelejtette a férje, hogy most neki kellene ott lennie." - jegyezte meg a hivatalnok félig ízetlenül viccelődve.
-„Uram - kezdte az asszony határozottan - lehet, hogy a férjem kissé szórakozott ember, de nem hülye." - nézett rezzenéstelen arccal a férfi szemébe.
-„Természetesen hölgyem - mentegetőzött hirtelen a férfi - remélem mihamarabb kiderül hogy mi történt." - zárta le a beszélgetést a tisztviselő.
Az asszony megfogta a kis Győző kezét, és elindultak a színpad felé.
Lassan haladtak, mindenhol emberek álltak, alig tudták át „verekedni" magukat a tömegen.
Közben a színpadon javában zajlott a Mikulás „attrakciója", ekkor éppen sorba állított vagy 15 gyermeket, és beszélni kezdett hozzájuk.
-„Nos, gyerekek, most egy különleges ajándékot kaptok a Mikulástól" - állt fel a hintóból és a gyermekek közé lépett.
-„Mindenki hunyja le a szemét - folytatta - és tátsa nagyra a száját."
A gyerekek vakon követték a télapó utasítását, és várták miféle csodával ajándékozza meg őket.
Közben Kovácsné, kisfiával elérték a színpad hátsó bejáratát és az asszony kíváncsian indult el a sötét függönyök felé. Beléptek a színpad mögé, őket nem lehetett látni, néhány méterre szerepeltek a kicsik a télapóval a függönyök előtt. Maga sem tudta mit keres ott az asszony, de valamilyen megmagyarázhatatlan érzéstől vezérelve keresgélni kezdett. Kisfia végig vele volt, szorosan fogta az édesanyja kezét. Elhúzott egy, majd egy másik függönyt is, nem láttak semmi gyanúsat. Azután elindultak a másik oldal felé. Elhúzott még egy függönyt és a látványtól mi szemeik elé tárult lábuk földbegyökerezett.
Férje fültől - fülig átvágott torokkal hevert a függönyök között, vörös vére megfestette a környező díszleteket. Egy utolsót vicsorító halálfej ábrázattal bámult a családjára, akik a döbbenettől meg sem tudtak mozdulni. Kezei, lábai görcsösen kifacsarodva, tekergőztek, az élet leghaloványabb lehelete sem pislákolt már a szerencsétlen férfiben.
Eközben a gyerekek kint a színpadon behunyt szemekkel és tátott szájjal álltak, várták a csodát a Mikulástól. Kovácsné néhány másodperces „kihagyás" után hirtelen előre ugrott a színpad felé, és torkaszakadtából üvölteni kezdett:
-„Gyilkos!!!...Ez egy gyilkos!!!...
A meglepődött Mikulás, ekkor villámgyorsan előhúzott mellényzsebéből egy 9 - milliméteres automata fegyvert, és pánikszerűen, módszeresen mészárolni kezdte a körülötte álló gyerekeket. Az első pillanatban tövig nyomta egy kislány szájába a pisztolycsövet és meghúzta a ravaszt. Tompa puffanás hallatszott, minden irányba fröcskölni kezdett az agyvelő, véres verítéket permetezve maga után. A kislány összecsuklott, mint egy rongybaba, ezután ismétlő lövésekkel célzottan kezdett tüzelni a gyerekek fejére, semmit sem bízva a véletlenre. A meglepődött gyermekek nem tudták mi történik, ekkor még meg sem próbáltak elmenekülni.
A szülők fel sem fogták az első pillanatokban mi zajlik, a színpadon, egyszerűen meg sem fordult a fejükben, hogy éppen gyermekeik kegyetlen kivégzését nézik páholyból.
Azután, mikor már legalább négy gyermeket láttak elterülni a színpad elejében, csak akkor hasított beléjük a felismerés. Ezalatt a télapó mit sem zavartatta magát, biztos mozdulatokkal tárat cserélt, és rezzenéstelen arccal tüzelni kezdett a hozzá legközelebb eső élő gyerekekre.
Ekkor tört ki az első velőtrázó sikoly a teremben, a szülők torkuk szakadtából ordítani kezdtek.
Néhány rövid másodperc alatt elszabadult a pokol, a hatalmas moziban, egymást taposva menekültek az emberek.
A férfiak egy része vérbeforgó szemekkel megindult a színpad felé, legázolva mindent, mi útjukat állta.
-„A *** anyádat!!!...- ordították többen - megdöglessz!!!...
Megbolydult az emberi „hangyaboly", a Mikulás gyilkolt, az emberek menekültek, de legalább húsz férfi rohant a színpad felé, hogy megsemmisítsék az ámokfutót.
Akadtak olyanok is, akik sokkos állapotban karácsonyi dalokat kezdtek énekelni ülőhelyükön. Szemük balgán tekintett a semmibe, miközben dicshimnuszt zengtek a télapóról, és a szeretetről. Hangosan énekeltek pontosan úgy, ahogy a gyerekek szoktak.
Ekkor már a színpad jó része vérben fürdött, émelyítő vérszag terjengett mindenütt, a gyilkos körül kezdett szűkülni az embergyűrű, akik elindultak felé.
Puffogások sora hallatszott, elterült néhány felnőtt is, azután legalább nyolcan vetették rá magukat a Mikulásra.
Vadul ütni, rúgni kezdték, őrült tekintettel, őrjöngve taposták, már elejtette a gyilkos fegyvert.
Valaki szétrúgta a hintót, és annak jókora darabjával sújtott le többször is a jelmezes gyilkosra. Ekkor fordult ki a szeme szemgödréből, véres cafatokat dobálva a felbőszült szülőkre.

Már nem lehetett tudni ki ordított és mekkorát, ki ütött és mivel, olyan hatalmas lett a zűrzavar, csak azt lehetett tudni, hogy mindenki a piros ruhást akarja.
Nem több mint öt perc alatt zajlott le mindez, a rendőrség közben körbevette a művelődési házat, kibontott fegyverekkel nyomultak be a kivégzőhelyé vált moziterembe.
E közben hisztériás rohammal lincselték meg a szülők a télapót, egyre többen rohantak oda, hogy a saját kezükkel végezzenek vele.
Valaki egy feszítővas félével ütötte a fejét, mások önkívületi állapotban taposták, rúgták.
-„Megdöglessz!!!...- ordította valaki a bosszúszomjas tömegből.
Ekkor hárman belekapaszkodtak a Mikulás egyik karjába és őrült erővel próbálták letépni a válláról.
Valahonnan előkerült egy vadásztőr is, és az egyik szülő úgy kezdte vagdalni a válla tövéből a télapó karját, mintha csak disznóvágáson volnának. Mindenfelé fröcskölt a vér, beterítve jó néhány embert.
Hangosan reccsent a csontja, leszakad a helyéről, azután hozzákezdtek a tag kibelezéséhez.
Még lappangott benne némi élet, mikor azonban a tőrt nyakánál tövig beledöfték, majd egészen az ágyékáig húzták le, „kimúlt" „szegény".
Ketten nyúzni kezdték róla a bőrt, mint a nyúlról, leütése után.
A vörös vér éppen olyan tónusban festette meg a télapó ruháját, mint amilyen az alapszíne volt.
Sietősen hozzáláttak a gyilkos fejének levágásához, mikor három rendőr közbelépett:
-„Állj!!...- ordította az egyik - álljanak meg emberek!!...
Ez nem látszott valami hatásosnak, mert mintha nem is hallották volna, tovább tették a „dolgukat".
Már csak egy vékony bőrke tarthatta a jelmezes fejét a nyakán, mikor a három rendőr letaszította a sokkos embereket a színpadról.
Ami a szemük elé tárult nem volt mindennapi látvány.
Egy szinte teljesen szétszedett vörös ruhás „szörnyet" láttak, akinek már nem volt fej a nyakán, az egyik lába hátratörve, jobb karja leszakítva, szemei kinyomva, haja kitépve.
Émelyítő bűz terjengett körülötte, belei szerte szét hevertek, mellkasa és gyomra felhasítva, deréktól lefelé megnyúzva.
A három egyenruhás közül kettő, szinte azonnal sugárban hányta le a „kifilézett" tetemet, gyomruk talán egy egész életre felfordult.
A fiatal őrmester, aki talán még sosem látott ilyesmit, öklendezve hányta a halottra az az nap esti ünnepi töltött káposztát, orrfacsaró bűzzel kísérve.
A „kaland" után legalább egy tucat ember vöröslött a vértől, ruhájuk, arcuk lefröcskölve keresték gyermekeiket a kis tetemek között.
Kovácsné, kisfiával ott ültek a hátsó függönyök mögött és az asszony gyermeke szemét eltakarva testével védte őt.
Mindketten sokkot kaptak, a hozzájuk közeledő rendőröket sem ismerték fel.
Azután lassan lecsendesedett a moziterem, elült az őrjöngés, helyébe szívszaggató halálhörgés és sírás költözött.
A lampionok most is ugyan úgy csüngtek a mennyezet felől, cirádák szelték keresztül - kasul a termet, a hangszórók elnémultak ugyan, de a színes reflektorok még mindig megvilágították a véres színpadot.
Az ünnepi díszek, mintha mit sem vettek volna észre az egészből, színesen díszítették tovább a véres vesztőhelyet.
Ebben a kis csendes városban örökre megváltoztatott mindent ez a szörnyű öt perc, és minden időkre bevéste magát a helység rémtörténelmébe.
...A gyász napja ez, mindannyiunk gyászáé és fájdalmáé.
Egy őrült ámokfutó gyilkos lemészárolta gyermekeinket, miközben azok a szeretetről ábrándoztak.
Nincs arra szó milyen a mi fájdalmunk, hasztalan minden próbálkozás, mi enyhíthetné könnyeinket.
Az emberi természet sötét, pokoli bugyrának megnyilatkozása volt ez a nap, mely immár kitörölhetetlen nyomot hagyott kultúránkban.
Imáink a Mennyei Atyához kiáltanak, örökre megváltoztatva életünket.
Ó...Atyánk! Mivel érdemeltük ki ezt?...
Haraszti Tamás, Batta polgármestere.
Batta polgármestere a történtek után lemondott posztjáról, az Ady - művelődési ház mozitermét lebontották és emlékhelyé alakították.
Az érintett családok eltelepültek Battáról sokan nagyon messzire, hogy új életet kezdjenek.
Országos gyásznappá nyilvánították ezt a napot, mely még hosszú évekig beárnyékolta Batta mindennapjait...

Csöpp... csöpp... csöpp...

Az ablakon kövér esőcseppek folytak le, a vihar fáradhatatlanul verte az üveget.A kislány félt a vihartól, főleg, ha egyedül volt otthon. Most ez történt, hiszen a szülei üzleti úton voltak valahol az ország távoli pontján. Csak a kislány kiskutyája volt még otthon, amit karácsonyra kapott alig fél éve. A falióra háromnegyed tizet mutatott, odakint már besötétedett. A kislány elfordult az ablaktól és a megvetett ágyához lépett. Kibújt a papucsából és leguggolt kutyája mellé. Az eb felemelte a fejét és gyors farkcsóválással hálálta meg a simogatást. Megnyalta a kislány kezét, majd vakkantott egyet.
- Halkabban Austin. Még felébreszted a szomszédokat. Tudod, milyen gonosz Viktor bácsi. - csitította le Laura a kutyát, majd
felegyenesedett, felmászott az ágyra és bebújt a takarója alá - Jó éjt Austin.
A kislány behunyta szemeit és szüleire gondolt elalvás előtt. Szerette volna, ha itthon lennének, mert akkor kimehetne hozzájuk és bebújhatna közéjük. Ott mindig biztonságban érezte magát, s mindig nagyon jól aludt. Persze általában reggelente a saját szobájában ébredt, de ez cseppet sem zavarta, mert nem ébred fel, mikor édesapja áthozza.
Most azonban nem tud hová bújni a vihar elől, egyedül kell elaludnia, ami kicsit sem volt könnyű. Nagyon félt és minden egyes villámcsapásnál és menydörgésnél felpattantak szemhéjai és kimeredt az ablakon az esőre. Egy idő után megfordult és megpróbált nem foglalkozni a tomboló viharral, de ekkor sem tudott elaludni. Az óra szerint már lassan éjfél is elmúlt, de a kislány még mindig csak forgolódott az ágyban.A nyitott ajtón át kilátott szülei hálószobájába, de most hiába ment volna ki, senkit sem talált volna.Odakint újabb villám csapott be valahová, mikor valami furcsa zajra lett figyelmes a konyha felől. Mintha csöpögött volna valami. Csöpp...csöpp... csöpp...
Nagyon megijedt, nem tudta, mi lehet a hangok okozója. A hátára feküdt és bal kezét lelógatta Austin mellé. A kutya felemelte fejé mellső lábairól és megnyalta a kézfejét. A kislány ettől megnyugodott kissé, és ismét megpróbálkozott az alvással. Igyekezett sem a viharra, sem hangokra nem figyelni, de még így sem volt képes álomba szenderülni.A konyhából megint hallatszottak a hangok: csöpp... csöpp... csöpp...
A kislány szíve hevesen kezdett verni, s egyszerűen nem tudta becsukni a szemeit. Félt, legszívesebben sírva fakadt volna, de ahhoz elég nagy volt már, hogy tudja, ez nem segít.
Kezét lelógatva feküdt az ágyán és hagyta, hogy Austin nyalogassa a kézfejét. Ez megnyugtatta, bár azt nem tudta megmondani, hogy miért.Talán így érezte, hogy nincs teljesen egyedül.Újból megpróbálta lehunyni szemeit, de csak erőszakkal volt erre képes és így is minden egyes neszre felkapta a fejét. Néha lépések zaját vélte hallani, néha mintha az édesanyja húst szeletelt volna a konyhában, de vinnyogást is hallott. Ezek nagyon megijesztették, de Austin mindig meg tudta nyugtatni annyira, hogy ne kezdjen sírni.De aludni továbbra sem bírt. A csöpögő hangok sem múltak el a konyha
felől, s végül annyira megrémisztették, hogy hiába lógatta le a kezét,még Austin sem tudta megnyugtatni.Hosszú perceken át tűnődött, vajon mit kéne tennie, míg végül úgy döntött, hogy megy és megnézi mi lehet a hangok gazdája. Még egyszer
utoljára leengedte a kezét és hagyta, hogy Austin végignyalja, ebből merített bátorságot. Ezután felült és az ágy végébe kúszott. Óvatosan lemászott a földre, s halkan elindult kifelé.
Először a szülei hálóján kellett keresztül mennie, majd egy rövid előszoba következet, s abból nyílott a konyha. Nagyon félt, lábai remegtek, hogy a térdei össze-össze verődtek. Nehezen összegyűjtögetett bátorságából minden egyes lépésnél elveszített egy keveset, s mire az ajtóhoz ért, már mind elfogyott.A csöpögő hang most már biztosan innen jött, csak az volt a kérdés, vajon mi okozhatja.A kislány nyelt egyet, majd remegő kézzel lenyomta a kilincset. Az ajtó némán kitárult, s ő belépett a tökéletes sötétségbe.Bal kezével felnyúlt és némi nyújtózkodás után megtalálta a villanykapcsolót. Halk kattanás hallatszott, majd vakító fény áradt szét a helyiségben.
A kislány kezeivel takarta el a szemét így óvva őket a bántóan erős világosságtól. Mikor már úgy érezte, hogy hozzászokott a fényhez,leengedte a kezeit.A látvány, ami elé tárult, elborzasztotta és undorította is egyaránt.A konyha amúgy hófehér falai most vértől voltak mocskosak, a linóleum
padlón húscafatok hevertek szerteszét. A konyhaasztal fájába egy hatalmas kést állítottak, mellyel a kislány anyja a csontos húsokat szokta szétvágni.Most azonban valami sokkal rettenetesebbre használták az eszközt. Néhány centire a pengétől a kislány kutyájának, Austinnak a megcsonkított teste hevert.A kislánnyal szemközti falra Austin vérével szöveget írtak:\"A gyilkosok is tudnak kezet nyalni!\

Volt egyszer

Volt egyszer egy könyvkötö. Nagyon szorgalmas volt, jól végezte a dolgát. Egy nap beállított hozzá egy magas, szöke, ballonkabátos férfi, akinek egy rubintgyürü volt a kezén. Elmondta, a könyvkötönek, hogy neki vidéken van egy nyaralója és abban egy hatalmas könyvtárszobája. Oda elkéne mennie és be kell kötnie az összes könyvet. A könyvkötö szabadkozott, hogy neki túl nehéz lenne ez a feladat, de végülis elválalta.
Bement a házba. A ballonkabátos férfi magára hagyta. A könyvkötö elindult a könyvtárhoz. A könyvtár, fenn volt az emeleten. Amint felért az emeletre, egy hosszú, tükrökkel végig rakott folyosóhoz ért. A folyosó végén volt a könyvtár. Elment oda, neki kezdett a munkának. Szépen haladt, már elsö nap kész volt a könyvtár felével. Úgy érezte, hogy most már nagyon elfáradt, ezért elindult nyugvóhelyet keresni. Lement a földszintre. Belépett egy fekete szobába. A szobában volt egy ágy, de az ágynemü a padlóhoz volt szögezve, ezért inkább tovább ment a következö szobába. A következö szoba kék volt. Volt benne egy tükör és egy fotel. A fotel az ajtó elött volt pár méterrel. A tükör, pedig a fotellel szemben. A férfi leült a fotelbe, elmélázva nézte a saját tükörképét. A tükörben észrevette, hogy az ajtó kinyílt. Megfordult, de az ajtó be volt zárva. Amikor visszafordult a tükörhöz, a tükörben megint kinyílt az ajtó. Megfordult, de a valóságban zárva volt. Aztán az ajtó mögül kinyúlt egy zöld kéz és elragadta a szobában lévö kanárit. Az ajtó mögül hangos csámcsogás szürödött ki, aztán véres tollak jelentek meg. A férfi oda nézett a kanárira, de az még mindig ott volt a szobában, sértetlenül. A tükörképe viszont eltünt. Aztán megint kinyúlt a zöld kéz, és elragadta a macskát. Megint hangos csámcsogás volt, és véres szörcsomók gurultak ki az ajtó mögül. A könyvkötö oldalra nézett, de a macska még mindig ott volt a szobában. Aztán egyszer csak kicsapódott a tükörben az ajtó és egy iszonyatosan ronda szörny lépett ki rajta. A férfi felé vette az irányt. A férfi nagyon megijedt, nem akarta, hogy eltünjön a tükörképe. Leszaladt a konyhába, talált egy nagy botot, visszament a kék szobába és összetörte a tükröt. Rájött, hogy hiba volt. A szörny most már ki tud jönni bármelyik tükrön, és mostmár nem csak a tükörképeket ragadja el. Felszaladt a tükrös folyosóhoz és elkezdte betörni a tükröket. Nem volt elég gyors, mert az utolsó tükrön, kijöt a szörny. A férfi elkezdett rohanni. és amikor leért a földszintre megjelent elötte a szörny. A férfi ijedtében agyonverte. Aztán hallja, hogy rendörök jöttek. Szó nélkül feladta magát. Megértette, mi történt. Elötte a ballonkabátos férfi feküdt, teljesen összeverve. A könyvkötöt bevitték a rendörségre, és ki akarták végezni, de adtak neki egy lehetöséget, hogy kívánhasson. A férfi azt kívánta, hogy hagyják egyedül egy szobában 10 percre egy tükörrel. Magára hagyták. Amikor a rendörök visszajöttek, csak egy összetört tükröt és véres húscafatokat találtak.
A megoldása: amikor a férfi betörte a tükröt, a szörny már ki tudott jönni rajta, és bármilyen tükröződő felületböl kijühetett. A ballonkabátos férfi rubintgyűrűje tükröződött, ezért kijött belöle szörny, de amikor a könyvkötő elkezdte verni, a szörny eltűnt és így a férfit verte agyon. A végén, azzal, hogy betörte a tükröt, a rendőrségen, a szörny kijött rajta és megette.

Ezt a történet úgy próbáld elmondani, hogy a hely ahol éppen vagytok ott játszodjon történet is.

A történet 1706-ban kezdődött.Debrecen szélén volt egy utca.Mindenki jóba volt egymással -EDDIG!- Az egyik fiú egy születésnapi "bulit" rendezett.Meghívott mindenkit.A születésnaposnak volt egy feketehajú lánytestvére.A gyereknek 24:00-kor volt a szülinapja.Mindenki megjött.10,9,8,7,6,5-másodperc van hátra a szülinapig-4,3,2,1 Ekkor egy villám csapott le és hirtelen mindenhol sötét lett.De ahogy jött a sötétség el is múlt.Mindenki egy pillanatra megnyugodott.Amíg észre nem vették a szülinapost aki kényelmesen el volt helyeszkedve egy foltelba.Amikor az egyik gyerek odament,hogy mehnézze jól van-e látta a nyakánál,hogy oda volt varva a fejéhez.Megfogta a kezét, hogy él-e.De a keze pamutból volt és ott is varás volt.Nem volt más csak egy PLÜSSFIGURA.Kicserélték őt egy plüssfigurára!!!!!.Az illyedség nagyobb volt a félelemnél mert annyira nem szerették a szülinapost.Végül 1 hónap múlva egy gyerek rászánta magát,hogy tartson egy szülinapi bulit.Mindenkit meghívott.A fekete hajú lányt is.Mondanom sem kell neki is éjfélkor van az évfolrdulója.10,9,8,7,6,5,4,3,2,1 ekkor egy villám hasított az égbe de koránt sem volt olyan nagy mint az előző havi.Megint elsötétedett minden de annyira nem volt sötét.Látni lehett alakok mozdulását.Amikor világos lett látták a szülinapos torkában egy kést tövig belenyomva.A vércseppek egy emberhez vezettek.A fekete hajú lányhoz.A keze is tisza vér volt.Azonnal bedopták az egyik kútba.Mindenki megnyugodott.
1 hónap múlva megint egy bulit tartottak.Ám amikor mindenki megjött.Rothadás szag jött valahonnan.Kinéztek az ablakon.A kútba amibe beledobták a feketehajú lányt felnyílt a tataje és kijött belőle a lány.
Másnapra porig lett rombolva az utca...
100 év múlva itt egy ugyan olyan utca épült csak persze kicsit mondernebb volt.Az ottani gyerekek amint játszottak találtak egy merhacsontot.Nem nagyon érdekelte őket.Másnapra az utca porig lett rombolva.100 év múlva ( 1906-ban ) ugyanez megtörtént.2001-ben megtalálták a fekete hajú lány végrandeletét:
Az embereknek akiket megöltem  a csontját marhacsonttá alakítottam és szétszorttam a világban.
Ezért ha marhacsontot találsz az utcátban... RETTEGJ!!!!!!!!!  

A szomszéd bácsi

Meleg nyári kora délután volt. Az 5 éves Tüncsi rohant be a házba. Nagyon aranyos kislány volt szőke mindig a feje tetején összefogott hajával, elöl fufrujával, és hosszúszárú kantáros farmernadrágjával, aminek állandóan a zsebébe dugta a kezét.Meleg nyári kora délután volt. Az 5 éves Tüncsi rohant be a házba. Nagyon aranyos kislány volt szőke mindig a feje tetején összefogott hajával, elöl fufrujával, és hosszúszárú kantáros farmernadrágjával, aminek állandóan a zsebébe dugta a kezét.
-Szia anyu megjöttem! - rontott be a konyhába
-Szervusz Tüncsi, merre jártál?
-Ödön bácsinál volt, teáztunk, meg beszélgettünk, és képzeld anyu, olyan jópofa, mert most valami baj van a szemével, és nem használja, meg állandóan repked. -magyarázta a kislány.
Anyukája viszont az „és" után már nem figyelt oda, hanem azon gondolkozott, hogy magyarázza el Tüncsinek, hogy nem lehet oda menni. Ödön bácsi két napja halt meg, de ekkora gyereknek még nem lehet elmagyarázni azt, hogy meghalt. A ház most nyitva áll, Ödön bácsinak ugyanis nincs senkije, mikor rosszul lett kihívták a mentőt, aztán a házat nem sikerült bezárni. Végül is, úgy döntött, hogy az eredeti mesét adja be, amit eddig is mondott.
-Tudod, hogy Ödön bácsi elutazott máshová, és ezért nem szabad most bemenni a házába
-Tudom! De visszajött!
-De nem jöhetett vissza!
-Miért? Ha az ember elutazik, már haza se jöhet, mi se örökre mentünk a Balatonhoz.
-Jó, de Ödön bácsi messzire utazott.
-De hidd el, hogy nem!
-Majd apu elmagyarázza, ha hazajön a munkából, de most légy szíves ne menj át, jó?
-Jó.
Megebédelt szépen, aztán kiment, játszott a kutyával. Anyukája elégedetten látta, hogy kislánya milyen szófogadó. Nekiállt a mosogatni valónak. Mikor felnézett, látta, hogy a gyerek megint rohan át a szomszédba.
-Ó ne! - mondta, nem idegesen, inkább olyan fáradtan.
Átment a szomszédba, kinyitotta az ajtót. A kislány odafutott, megállt zsebre dugott kézzel, boldogan.
-Tüncs... - mondta volna az anyukája, de nem folytatta. Sikítani akart volna, de nem tudott. A kislány ott állt, a régi szomszéd előszobájában mosolyogva. Mellette Ödön bácsi. Szemgolyói, és lábfejei hiányoztak. Csak úgy lebegett a föld fölött

 /Ez nem félelmetes, hanem szomorú :(/

Egyszer egy nő ment haza felé bevásárls után. eg régivonat állomás mellett haladt el,mikor észre vett egy kislányt az állomáson egy padon üni. Oda megy, látja, a lány régies ruháját, kis plüssnyúl a lány kezében, a másik kezét az ölében tartotta, lábáta padról lógatta. Olyan 5 év körüli kislány volt. A nő megkérdezi mit keres itt a lány egész vidáman elmondja, hogy anyukája mondta neki, hogy várja meg. A nő gondolta vára kislánnyal, megkínálta almával, de az illedelmesen elutasította. Végül a nő elközönt tőle és haza ment. Utána olvasott a régi vonatálomásnak. Több haláleset is volt. Köztük egy olyan, mikor egy kislánya nyusijávl játszott, aztán egy sietős ember véletlen a sínek közé lökte, a lány hiába sírt, hogy segítsenek neki, mindenki a saját életét nézte inkább, főőleg a közelgő vonat miatt. A kislányt elütőtte még hozzá úgy hogy nem sok maradt belőle. Az anyukája a nagy sikitozásra ért oda, tudta, hogy lánya van a vonat alatt, megpóbáltakiszedni,de a gyors vonat egyikrészébe bele akadt a nő ruhája és elég rendesen végig vonszolta a nőt, amíg még él. Miközben olvasta a nő a történtet könnyek folytak végigarcán. Azóta mindennap eljár az állomásra és a kislány minden egyes nap ott ül a padon, minden nap ismeretlenül néz azasszonyra, és csak annyit mond: Anyu, mondta hogyvárjam meg itt.
Egyszer régen volt egy kislány aki az apukájával élt.Volt egy nagy boltjuk.Egy nap, az apa elment dolgozni.A kislány otthon maradt.Tv-zgetett egy darbig de megunta.Így hát unalmában kiment labdázni.Az apukája nyitvahagyta a kerítést.Hosszas labdázás után a labda kigurult az útra.A kislány(Syndey)kifutott érte.Jött egy motoros.A kislány nagyott síkított ami elhallatszott nagyon sokáig.Mire az apuka hazaért a munkából a kislány az út közepén feküdt vérbefagyva.Körülötte rendőrök és helyszínelők mindenütt.2 év telt el már a halála után.Az apukájának volt egy állandó vevője aki az erdőszélén lakott.Egy éjszaka a nénihez bekopogott egy kislány. Kért egy pohár vizet.De mire a néni odaadta volna neki a vizet,a kislánynak hült helye volt.Másnap is ugyanez volt.Harmadnap reggel a néni elment a kislány apukájának a boltjába.A pult fölé ki volt rakva egy kislány képe.Megkérdezi a néni:-Szép kislány a maga gyermeke?
-Igen de sajnos 2 éve meghalt.
Ezen az este a néni egy pohár vízzel várta a kislányt.Jött is.A néni megkérdezte tőle mikor odaért:-Szellem vagy?
-IGEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Vigyázz a törökmogyoróval

Egy kislány bement a cukorboltba és kért 10 dkg törökmogyorót. Az eladó felment a padlásra törökmogyoróért, mire visszament a kislány már nem volt ott. Másnap az eladó elment a templomba. Ki volt rakva, hogy a kislány,aki tegnap vásárolt nála,meghalt. Hétfőn megint kinyitott, és kértek tőle törökmogyorót. Az eladó felment a padlásra, de nem jött vissza... A vásárlók felmentek utána ,de ők sem jöttek vissza... Másnap megtalálták az eladót, a két vásárlót,s a kislányt fölakasztva a padláson...

Bizony

IGAZ TÖRTÉNET!!!!! Egy iskola elvitte a diákjait egy táborba. Mindenki berendezkedett a szobákba. És a készülödéssel gyorsan elment az idö. Hamar beesteledett. Így mindenkinek el kellett mennie lefeküdni. Persze ezt senki sem tette meg. Mindenki beszélgetett, át járt egyik szobából a másikba. A 7-dik szobában szellemet idéztek. A lámpa mozogni kezdett jobbra-balra. Az egyik lány megszólal: -Ha itt vagy, ma éjjel világítson egy zöldkereszt a falon. Valóban megtörtént. Kiabálni kezdtek, de senki nem jött be a szobába. Nem tudtak elaludni. Végig a keresztet bámulták. Reggel szóltak az osztályfönöknek, hogy kiabáltak. De az azt mondta nem hallott semmit. Pedig hajnali 2 óráig kint ült.

Ez egy igaz történet!

4 barátnő megbeszélte, hogy elmegy este moziba, a 21:00 órás filmre.
A megadott időpontban elmentek a mozi elé, de csak 3-an. A 4. lánynak se híre, se hamva. Gondolták késni fog, ezért bementek a moziba. Megnézték a filmet,  kimentek a mozi elé. A barátnőjük még mindig nem volt sehol. Elindultak az egyik lány házába. Út közben, a mozitól nem messze, látták, hogy egy nagy tömeg állja el az utat. Megkérdezték, mi történt! Az egyik lakostól tudták meg, hogy 21:03-kor szándékosan elütöttek egy lányt. A 3 barátnő közelebb ment, és látták, hogy akit elgázoltak, az a barátnőjük volt.
Az út többi részét sírva tették meg.
Mikor odaértek a házba, az egyik lánynak egy őrült ötlete támadt: idézzék meg az elhunyt barátnőjük szellemét. Nehezen ugyan, de a többiek is belementek.
Az asztalhoz ült a 3 barátnő. Gyertyákat gyújtottak -bár korom sötét este volt kint- elhúzták a függönyt. Megfogták egymás kezét, majd elkezdték mondani: Sarah (hívjuk így), kérlek, ha itt vagy, adj jelet! Majd hirtelen a függöny felszállt, és a gyertyák kialudtak. Mikor meggyújtották őket, látták, hogy a tükörre rúzzsal fel van írva: itt vagyok! Az egyik lány ezt mondta: Sarah, ha tudsz, kérlek áruld el, ki ölt meg. Bekapcsolódott a telefon üzenetrögzítője, egy üzenetet jelzett. A lányok meghallgatták, Sarah szólt bele: A... aki megölt... Justin (nevezzük így) ... Justin ölt meg!
A lányok elborzattak! Szörnyen megijedtek.
Összeszedték magukat, és felhívták a rendőrséget, hogy bejelentsék, ki követhette el a gázolást.
A rendőrség elment Justinhoz, aki mindent bevallott. Valóban ő volt a gyilkos!

Rémuszbácsi meséi.

Kedves gyerekek ma elmesélek egy mesét én magamról de csak akkór ha nem ijedtek meg.Egyszer az utcán mentem hazafelé. És találkoztam egy kibasztottnagy f*szfejű emberrel. Ez a f*szfejű ember olyan kibasztott rémisztő vólt hogy azonnyomban hozzávágtam a gechisbuktámat. Szegénynek leesett a f*szfeje és végigplocsogott a körúton. Az esti lámpák fényében annyit láttam hogy jön a fhaszfejű embernek a barája és megeszi a gechisbuktámat. ettől olyan mérges lettem mint egy balf*sz temetői kísértet aki elvesztette a k*rvanagy kaszabolóját. És ebben a pillanatban a fejtelen fhaszfejü ember megfogott egy villanypóznát és azza el kezdett kergetni.Egészen hazájig futottam, gyorsan bepötyöktem a kapukódot beugrottam a lakásom ablakán és minden sz*rt bezártam és bebúlytam a vécébe. Egyszer csak valami bugyogást hallok. Odanézek a hang forrása felé és megláttam a vécémanót előmászni a wc csészéból. Rövid csenevész lábairól csöpögött a sz*r. Kirohantam az előszobába. Ott meg már javában verte a f*szát a vécétőrpe vasgereblyével. Akkó a kanapé körűl kerestem menedéket, de elémált a spermabárány. Fenyegetően megsuhogtatta éjfekete f*szát. Én réműlten hátrabukfenceztem és beestem a ruhásszekrénybe. És megláttam a ruháközt a levágott f*szfejű embert és fejbevágott a retkes f*szával. Én kipenderűltem a ruhásszekrényből, és körűlvett a négy szőrnyeteg. A vécémanó bugyoktatta a nyálas pofáját, a spermabárány megfésűlte a f*szőrét, a vécétőrpe továbra is verte a f*szát és közben gonosz fekete szemeit felém villogtatta, a levágott f*szfejű ember pedig írdatlanagyot hányt a padló közepére ami ráadásúl véres is vólt. Na itt a vége fuss el véle meny a fenébe. Jó éccakát gyerekek.
       Freddy Krueger hosszú évek óta borzolja az idegeket és tartja rettegésben a környéket. Számtalan fiatalt üldözött már a halálba, s úgy tűnik, semmi sem állíthatja meg, semmi sem pusztíthatja el. A környéken mindössze egyetlen tinédzser maradt életben, aki hamarosan rájön, hogyan pusztíthatná el végérvényesen.
        Freddy Krueger újra lecsap. Elsőként Alice barátját öli meg, majd hamarosan elintéz mindenkit, aki a lány környezetébe kerül. Alice egyetlen lehetséges szövetségese Amanda Krueger, Freddy régóta halott mamája. Krueger mama előélete zaklatott, hiszen azután adott életet szörnyszülött fiának, hogy őrültek házába zárták. Amanda lelke csapdába esett, de ha Alice-nek sikerül megszabadítania, a mama megfékezheti vérszomjas fiacskáját, Freddyt... t gyilkost
       A fiatal Kristen rettegve számol be gyanújáról, biztos benne, hogy Freddy Krueger viszatért. Minden éjszaka rémálmok gyötrik, s egyre gyakrabban fordul elő, hogy beleálmodja barátait is, akik ezáltal maguk is belekerülnek a vérfagyasztó álomba. Mindezek ellenére mégsem veszik komolyan, s amikor a lány meghal, barátjának húga, Alice lép a helyébe, aki hamarosan rájön, hogyan számolhat le Freddyvel.
      A harmadik részben hét tinédzser küzd Freddy ellen a zárt osztályon, rémálmok közepette. Freddy ˝játszik˝ velük, hiszen minden áldozat erősebbé teszi őt. A túlélők felveszik a harcot álmaik megrontója ellen: a mágia erejét vizsgálva kiderül, hogy Freddy átkát csak testének újratemetésével törhetik meg. Amikor minden jóra fordulna, Freddy múltjából újabb meglepetés bukkan elő, ami után senki nem érezheti magát biztonságban még a valóságban sem.
      Öt éve már, hogy Nancy Thompsont rémálmok gyötörték az Elm utcában. A házba új lakók költöznek: a Walsh család, apa, anya, Nancy és a 17 éves Jesse. Jessét a beköltözés pillanatától kezdve rémálmok gyötrik, de a szülei nem aggódnak, azt hiszik, hogy csak a beilleszkedés nehézségei viselik meg a fiút. Jesse azonban már tudja, hogy a házban valamilyen titokzatos, ördögi erô mûködik, mert aggasztó jeleket tapasztal. Az év leghűvösebb estéjén például nagy a forróság, a háztartási berendezések pedig teljesen önálló életet élnek. Jesse új barátnőjéhez, Lisához fordul, és lassan összeáll a kép az épület lidérces múltjáról és Freddy Kruegerről, akit már évekkel korábban meggyilkoltak. Hiába tudják azonban, hogy Freddy már nem él, a férfi egyre gyakrabban jelenik meg Jesse álmában, sőt a fiú úgy érzi, hogy Freddy sötét, titokzatos, gyilkos énje egyre inkább elhatalmasodik benne. Amikor aztán kiderül, hogy Jesse egyik tanárát meggyilkolták, a fiú azonnal magát érzi felelősnek, azt hiszi, hogy a szörnyűséget ő követte el. Hogy elkerülje a további bonyodalmakat, minden kapcsolatot megszakít szeretteivel, a szüleivel és Lisával, kizárólag az egyik barátjában bízik meg, akit arra kér, hogy virrasszon vele. Az éjszaka során Jessén eluralkodik a gonosz, a benne lakozó Freddy kitör és végez a baráttal. Jesse most már teljesen Freddy hatalmába kerül, és a gyilkos őrjöngésnek szinte lehetetlen az útját állni. Ám a fiúnak segít Lisa, aki minden erejét összeszedve legyőzi a gonosz erőket.

Lillus

Volt egy kisfiú aki mindig a plüssmacijával aludt. De aznap éjjel a maci leesett az ágyról és begurult az ágy alá. A fiú erre felriadt. Lemászott az ágyról, és bebújt az ágy alá. De onnan nem jött vissza. Hirtelen a padlón vér kezdett csorogni az ágy alól. Reggel amikor a szülei látták, hogy a kisfiuk nincs az ágyban, azonnal aggódni kezdtek. Az apukája észrevette a vértócsát a földön. Eltolta az ágyat és a földön a kisfia maradványaira bukkant. És az egyik levágott kezében a maciját szorongatta.

Vörös Madonna

Ez a történet velem esett meg. Lehet ha nem látom a saját két szememmel el sem hiszem. Egy hideg téli napon 2 barátom feljött hozzám és beszélgetni kezdtünk kivel milyen fúrcsa dolog esett már meg nem telt bele fél órába a dolog átment rémtörténet mondásba az egyik barátom ezt a történetet mesélte:  Az ezer nyolcszázas évek végén egy vidéki színházban játszott egy fiatal gyönyörű vöröshajú színésznő. Mindenki aki látta valamelyik előadását azt mondta hogy nagyon tehetséges hamarosan el nevezték vörös madonnának. Egyszer nagy tűz lett a színházban állítólag a díszletet felgyújtotta egy gyertya az előadás előtt. Mindenki szerencsésen kimenekült kivéve a vörös madonnát. Mivel a tűzoltók hamar kiértek a helyszínre  a színház színte sértetlen maradt kivéve a legfelső emeletet ahol a madonna tartózkodott a tűz idején. Egy pár hónap múlva vissza építették a színház 3. emeletét is. De az éjjeli őrök minden este hallják ahogy a madonna régi szobájában valiki zokog. A barátom még azt is elmondta hogy aki éjfélkor csonkig éget egy gyertyát és a tükörbenéz majd elmondja 3-szor "Vörös Madonna" azt egy női kéz elkezdi folytogatni... A másik barátom erre azt mondta hogy ezt kipróbálja... Másnap reggel kiváncsian mentem be a suliba hogy mi volt az este. Hamarosan ő is megjött sállal a nyakán télikabátban. megkérdeztem hogy mi történt. Erre ő azt válaszolta hogy tényleg elkezdte folytogatni valami de nagyon erősen. mondtam hogy persze. Ő erre levette a sálat és ott volt a folytás nyoma a nyakán!!!

Igaz történet vigyázz!!!

"Halloween este volt soha nem hittem benne hogy valamikor is történhet valami velem mivel nem hittem a szellemekben. Az unokatesóm félt tőlük nagyon mondtam neki hogy nincs értelme félni. aznap este volt halloween bulit tartottunk, Tök jó volt vártuk hogy éjfél legyen. Az egyik barátnőmmel msn-eztünk aki alig várta hogy elmondhassa nekem amit hallott. Hogy állítólag a házunkba Swen Williams szelleme kísért persze én egyből kiröhögtem mert eddig semilyen paranormális eset nem történt velem.De aztán átjött hozzánk és mutatott egy könyvet miszerint a szellem nem kísért csak halálának 15. évfordulóján. Ami aznap este volt. Én még mindig nem hittem el nevetséges.Aztán éjfélkor elkezdett hideg lenni pedig egyik ablak se volt nyitva recsegéseket lehetett hallani. Kezdtem beparázni...kicsit....eléggé...nagyon...Nagyon féltünk ... aztán elmúlt 3 óra körül kimentem mosdóba és tiszta komás fejjel mert félig még aludtam ...sikításokat hallodtam....nagyon megijedtem felnéztem és egy lebegő szellem állt előttem......" Ezt a rémtörténetet egy kislány naplójában olvastuk azért írt le mindent mert be akarta bizonyítani hogy szellemek nincsenek...dehát mégis...
Vigyázz!!

Zeneiskola

Volt egyszer egy fekete hosszú hajú kislány aki zongorára járt egy kisvárosi zeneiskolában.
Egyszer gyakorolt óra előtt mert a zongorázás sosem ment jól neki nem is szerette a hangszereket.
Leült a zongorához az ablak mellé. Nem zongorázott hanem a játszadozó gyerekeket nézte az ablakban.
Nagyon féltékeny volt a kis gyerekekre mert ő is ki akart menni a szép időbe.
A kislány ??gyakorlás?? után bement órára amikor vége lett az órájának, hazament.
Pontosan 100 év múlva ugyanez megtörtént.
Ugyanazon a szép napsütötte délutánon ugyanezek az események történtek meg.(csak 100 évvel később)
Még aznap délután lepusztult az egész város. Kivétel volt a zeneiskola ahol minden éjjel megszólal a zongora

Rózsás Lány

Sétált a néni a piacon. Látott egy lányt. Sötét haja volt, sápadt
arca. Szakadt ruhái. A néninek vörös rózsát kínált. A néni nm kért. A lány szitkozódott. Még meg látja, meg bánja ezt... A néni éjfékor csendben ült a kandalló elött. Itta a kávéját, ölében ült a cicája.Zörögtek az hálószoba ablakon. A cicus elrohant a hálószobába. A néni 10 perc mulva kiment a konyhába. Felkapcsolta a lámpát. Vérrel ez volt irva a falra: ÉN MEGNÉZNÉM A HÁLÓSZOBÁT. A néni rettegett, de bement. A cica a földön...vér vette körül...és egy vörös rózsa mellette... A néni megijedt. Kirohant a szobából. Menekült az ajtóhoz. Futot, futott, ahogy csak tudott. Egy alak ált a rózsabokroknál. A rózsás lány...A bokrok messze votak, de a néni futott. A vilamosnál állt. Rózsás plakát volt a falon... alatta egy piaci rózsaárus kislány... A plakát vagy 100 méterre volt. A néni elfutott a parkba. AZ jó messze volt mint ahol lakott. Leólt egy padra. A pad mögött vörös rózsák voltak. De nem látta. Egy alak közeledett. A kislány. A néni futott volna. De nem bírt. Valami szorította. Rózsák... Vörös rózsák... a lány mellé ért.Letépett egy rózsát. megszagolta... majd egy kést vett elő. a néni torkához nyomta... majd elvágta a torkát. A néni torkából ömlött a vér.
A rózsák visszahúzodtak. A halott néni elborult a padon. A lány mellé tette a rózsát, és azt mondta: Én mondtam hogy megbánod...Venned kelett volna tőlem rózsát...

Kollégium

Egy lány akit elhagyott a barátja kiugrott a második emeletről és meghallt. A kollégiumba azóta minden éjjel furcsa zajokat, lépéseket lehet hallani. A lány halálának évforduloján abban a szobában ahol lakott az ablak amelyiken kiugrott magátol kinyilt, a földön pedig hatalmas puffanás hallatszott. Kinéztek az ablakon, de nem láttak semmit. Ahogy megfordultak a halott lány ott állt. Szőrnyen nézett ki, kint volt az agya, csupa vér volt a ruhája. A lányok mozdulni sem tudtak a félelemtől. A lény azt mondta nekik, hogy UGORJATOK!!! A két lány teljesen hipnotikus állapotba kivetette magát az emeletről. Meg is halltak. Abban a koleszba 1899-1942 közt kb. ötvenen lettek öngyilkosak. Mind kiugrott az ablakon.
NOS, TE BEKÖLTÖZÖL?

A beteg férfi   

Volt egyszer egy ember,aki egy olyan betegségben szenvedett,hogy minden előzmény nélkül,bármikor el tudott aludni helyzettől függően.ilyenkor senki nem bírta felébreszteni,akár napokig is eszméletlenül feküdt,az élet minden látható és érezhető jele nélkül,és abban a félelmében,hogy egyszer még véletlenül élve eltemetik,meghagyta,hogy ha esetleg egyszer úgy gondolják,hogy már meghalt ,akkor ne temessék el,hanem várjanak 1 hétig, hogy bebizonyosodjon, hogy tényleg meghalt. egyszer egy hét után sem mozdult meg a férfi... mindenki halottnak hitte.eltemették. évekkel később exhumálták a holttestét...a férfi meg volt fordulva a koporsójában!

Meghalsz!

Egyszer volt egy lány aki ha sört ivott képzelődött.De olyanokat amelyek igazán rémisztőek voltak,és be is következtek...Egyszer egy nőt látott menyasszonyi véres ruhában.Az gyújtott egy házat ,de a menyasszony nem ember volt hanem valami iszonyyú rémisztő arcú lény.A villában amit felgyújtott még volt egy kislány,sikított amikor meglátta.És ekkor a menyasszony felakasztotta magát és a kislányt is.Állítólag a kislány a menyasszony gyermeke volt.

Slissz-kopp   

1. Slissz-kopp A történetet lehajtott fejjel meséljétek, s csak a nagy betűs részt kiabáljátok!;) Egy kisfiú egyedül van otthon este. Nézi a tévét, és látja, hogy elszabadult egy rab, akinek az ismertető jele, hogy mikor jár azt hallod:slissz-kopp, slissz-kopp. Ez azért van, mert az egyik lába fa. Egyszer csak azt hallja a kisfiú: slissz-kopp, slissz-kopp. "Á, csak képzelődöm" -gondolja. Ám megint hallja! Elindul felfelé a szobájába a lépcsőn, s megint hallja:slissz-kopp, slissz-kopp. Felmegy az emeletre, bemegy a szobájába.Ekkor ismét hallja:slissz-kopp, slissz-kopp. Bebújik az ágya alá, és csöndben figyel. Slissz-kopp, kinyílik az ajtó. Belép egy ember, slissz-kopp. Elindul az ágya felé, slissz-kopp. Benéz az ágy alá, és MEGÖLI A FIÚT!

 A kislány   

2. Kislány Egy igen ijesztő történet!A hatás garantált!A nagy betűs szöveget erősebb hangnemben mondjátok! Élt egyszer egy néni a sűrű erdő szélén, egyedül. Egyszer bekopogott hozzá egy kislány, és kért egy pohár vizet. A néni beszaladt a konyhába egy pohár vízért, de mire visszaért, a kislány eltűnt.A következő este is kopogtatott a kislány,de ugyanígy eltűnt, mire a néni visszaért kezében a vízzel. Másnap a néni elmegy a közeli boltba. A boltban a pult fölött meglátja annak a kislánynak a képét, aki a múlt éjjel vizet kért tőle. Megkérdezi hát az üzlet tulaját: -Szép kislány!A maga gyermeke? -Igen, az én kislányom.-mondja a tulaj - Sajnos 2 éve meghalt... A néni hazamegy, s egy pohár vízzel várja a kislányt. Az jön is. Odadja a poharat és megkérdezi: -Szellem vagy? -IGEN!!

A kutya  

3. Kutya Ijesztő törénet!A nagybetűseket szintén kiabáljátok! A 8 éves David-et otthonhagyják egyedül a szülei, s azt mondják neki hogyha fél, akkor csak rakja le a kezét az ágy alá, s ha a kutyája megnyalja, nincs semmi baj. A kisgyerek lefekszik,s néhány perc múlva zajt hall, csörömpölést.Lerakja a kezét, a kutya megnyalja.Némiképp megnyugodik, ám nem sokára megint csörömpölést hall.Lerakja ismét a kezét, megnyalja a kutya. Ismét megnyugszik, ám most kicsivel nagyobb zajt hall.Már nem bírja tovább, kimegy a szobából. Elnéz balra... felsikít! Ott a kutya felakasztva a csillár kampójával, s mögé a falra fel van írva: NEM CSAK A KUTYA TUD NYALNI!!

Oldal: Rémsztorik
Minden ami csak kell - © 2008 - 2025 - rosszkislany.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat